Az immunrendszer felépítése és működése

 

Immunrendszerünk az erre szakosodott nyirokszervek, sejtek és az általuk termelt vegyületek egységes rendszere. Az immunvédekezés elsődleges célja, hogy a szervezet minél gyorsabban és hatékonyabban szabaduljon meg a különféle kórokozóktól, hibás működés esetén azonban az is előfordulhat, hogy a szervezet saját sejtjeit támadja meg.

A nyirokkeringés az egész testet behálózza

Az immunrendszer bonyolult működését a nyirokszervek és a nyirokérrendszer fogja össze. A vérkeringési rendszer artériás szakaszán az itt kialakult nyomáskülönbség hatására fehérjementes folyadék lép ki a szövetek közötti térbe. Az erek falán átszűrődő folyadékból alakul ki a nyirok, vagyis egy fehérjementes vérplazma, amely tartalmazza a vér alakos elemeit, így az immunrendszer működése szempontjából alapvető fontosságú fehérvérsejteket is.

A szövetközti térben vak kitüremkedésként kezdődnek a speciális hámsejtekből álló, egyrétegű hámszövettel körülvett nyirokkapillárisok. A vissza nem szívódott, felesleges sejtközötti folyadékot a nyirokkapillárisok vezetik el, amelyek a fokozatosan nagyobb átmérőjű nyirokerekbe szedődnek össze. A nyirok mennyisége a szövet pillanatnyi állapotától függ, egy nap alatt körülbelül 2-4 liter termelődik belőle.

A nyirokerekben szabályos közönként elhelyezkedő kettős billentyűk a fő nyiroktörzsek felé vezetnek, így a nyirok áramlása csakis egyirányú lehet. A nyirokerek a kisebb méretű nyiroktüszőkbe és nyirokcsomókba nyílnak. Minden testtájéknak, szervnek és szervrészletnek megvannak a maga helyi nyiroktüszői, melyek akár háromszor, négyszer is megszűrik a nyirkot, mielőtt az a fő nyiroktörzsekhez ér. A nagyobb nyirokerek végül a vénás rendszer speciális részére vezetik a bennük lévő folyadékot.

Nyirokszervek fogják össze a működést

A nyirokszervek szintén a nyirokérrendszerbe kapcsolódnak: elsődleges nyirokszerveink a csecsemőmirigy és a vörös csontvelő, mindkettő az immunsejtek és a fehérvérsejtek érésének helyszíneként funkcionál.

A másodlagos nyirokszervek a szervezet azon pontjain helyezkednek el, ahol a legnagyobb az esély a különféle kórokozók bejutására. A másodlagos nyirokszervekhez tartozik a hasüregben található lép és a nyirokcsomók, a tápcsatorna, a légúti és húgyivarszervek nyálkahártyája, valamint a bőr mentén elhelyezkedő nyirokszövet. A vérben folyamatos őrjáratot végző fehérvérsejtek a perifériás nyirokszervekben találkoznak a vér és nyirokkeringés révén oda jutó mikróbákkal, valamint a kórokozók felszínén található jellegzetes antigénekkel.

Természetes immunitás

A természetes vagy veleszületett immunrendszer sejtes elemei közül elsőként az úgynevezett falósejteket és a nyúlványokkal rendelkező természetes ölősejteket érdemes megemlíteni. A nyirok- és a vérkeringésben is jelenlévő falósejtek bekebelezik és lebontják az idegen anyagot, a természetes ölősejtek pedig a test szinte bármely pontján képesek felismerni és elpusztítani a szervezet vírussal fertőzött vagy daganatossá vált sejtjeit. A szervezetbe kerülő idegen anyagok az enzimaktivitású fehérjékből álló komplementrendszert is azonnal aktiválják. A folyamat eredményeként apró lyukak keletkeznek a vírusok vagy baktériumok felszínén, ami a kórokozók oldódás útján történő pusztulásához vezet.

A kórokozókkal való találkozás után nem minden esetben betegszünk meg, mert az előbbiekben bemutatott rendszer egyfajta elsődleges védelmet biztosít számunkra. Vannak azonban esetek is, amikor a fertőzés eredményeként szervezetünkbe jutó kórokozók hatására egy-két nap múlva belázasodunk, és kialakulnak az adott kórokozóra jellemző tünetek. Ennek leggyakoribb oka, hogy olyan nagy mennyiségű kórokozó jut a szervezetünkbe, aminek a leküzdésére a természetes immunrendszer előbbiekben említett sejtjei már nem képesek. Ebben az esetben válik szükségessé a szerzett, más néven adaptív immunrendszer aktiválása: a korábban észrevétlenül működő védekezőrendszer ilyenkor érzékelhetővé válik és fájdalmas nyirokcsomó-duzzanat, levertség, láz vagy gyulladás lép fel.

Adaptív immunitás

A már említett sejtek egyes típusainak az a feladata, hogy a kórokozók jellemző fehérjerészeit bemutassák az adaptív immunrendszer sejtjei számára. A szerzett immunrendszer az élet során folyamatosan tanulja meg az addig ismeretlen, új kórokozók azonosítását. Ebbe a rendszerbe tartoznak a nyiroksejtek, melyeknek két fő típusa ismert, a T- és a B-limfociták. Ha kórokozó kerül a szervezetbe, akkor elsőként azok a sejtek aktiválódnak, amelyek az adott mikróba felismerésére képes receptort hordozzák. Ennek eredményeként ellenanyagot (szaknyelven immunglobulint, rövidítve Ig) vagy az immunválasz során más fontos molekulákat termelő fehérvérsejtek alakulnak ki. Az immunrendszer sejtjeinek kórokozókkal történő találkozása a már említett másodlagos nyirokszervekben, elsősorban a nyirokcsomókban és a mandulákban zajlik le, az itt “megjelölt” kórokozókat pedig már könnyen elpusztítják a természetes immunrendszer előbbiekben említett elemei.

Miért alakul ki gyulladás?

A gyulladás az immunrendszer komplex, rengeteg sejttípust érintő válasza egy fertőzésre vagy irritációra. A folyamat a jellegzetes tünetek alapján könnyen felismerhető: duzzanat, vöröses szín, fájdalom és melegség lép fel. A vörösséget és a melegséget az okozza, hogy a gyulladás által érintett területen jelentősen megnő az erek áteresztőképessége és a vérátáramlás. A későbbi érösszehúzódás miatt megnövekedett nyomás elősegíti a folyadékok szövetközötti térbe történő távozását, ez pedig vizenyő, orvosi szóval ödéma kialakulásához vezet. Az ödéma nyomja a körülötte lévő területeket, így az idegeket is, ezért a folyamat fájdalommal jár.