NE HAGYJUK VESZNI AZ ÉLETERŐNKET!
Kezdjünk a lényeggel. Mik is azok az enzimek? A kérdésre a legtöbb forrásból azt a választ kapjuk, hogy főképpen fehérje összetételű molekulák, melyek más anyagok átalakításánál segédkeznek, katalizátor szerepet betöltve. Vagyis a kémiai reakciók sebességét növelik, miközben saját maguk nem változnak. Hiányzik a szakirodalomból, hogy az enzimek mitől képesek erre, és egyáltalán hogyan lesz egy fehérjéből enzim.
Nyilvánvaló, hogy a valóság ennél sokkal bonyolultabb, de a mai világképünkből elegánsan kihagyjuk azokat a dolgokat, amelyeket nem vagyunk képesek tudományosan megmagyarázni.
Bizonyos kutatók és az ő írásaikat ismerők számára már több évtizede ismert tény, hogy az enzimek olyan molekulák, melyek élő tulajdonságokat mutatnak. Megfelelő vizsgálati eszközökkel fénykibocsátást lehet megfigyelni működésük közben.
Tehát az élő szervezetekben történik valami, amitől a bennük keletkező fehérjék egy része is élővé válik, és ezeket hívjuk enzimeknek. A bennük rejlő biológiai erőt, ami lényegüket képezi, különféle elnevezésekkel, mint pl. életenergia, életerő, életelv, vitalitás, vitális energia próbáltak leírni. Ám akár a mérésével, akár a mesterséges körülmények között történő előállításával ez idáig nem jártunk sikerrel – ez a valami mindig kisiklott a tudósok keze közül.
Mit tudunk még róluk?
Enzimek nélkül nincs élet. A testünkben végbemenő minden kémiai reakcióhoz szükség van rájuk. Nélkülük semmilyen szervi tevékenység nem tudna végbemenni, nélkülük nem működnek sem a vitaminok, sem az ásványi anyagok, sem a hormonok. Képzeljük el így a dolgot: az enzimek jelentik a “munkaerőt”, ők építik a testet éppúgy, ahogy építőmunkások építik fel az otthonunkat. Hiába van meg az összes tégla, fa és egyéb építőanyag, a ház felépítéséhez munkásokra is szükség van, akik az élő erőt jelentik.
Az enzimkutatás atyjától, dr. Howelltől kölcsönzött felosztás szerint 3 csoportra oszthatók: táplálékenzimekre, emésztő enzimekre és anyagcsere enzimekre.
A táplálékenzimeket a táplálékaink tartalmazzák. A magyar nyelv kifejezőképessége is megragadja a lényeget: a táplálék az, ami minket táplál. Az étel pedig az, amit megeszünk. A kettő manapság sajnos nem azonos. Sok ételt eszünk, de csak kevés táplálékot…
Tehát ideális esetben táplálékot fogyasztunk, mely azonos az organikus, élő étellel, ami a mi kultúránkban a friss és nyers zöldséget, valamint gyümölcsöt jelenti. Ezek a táplálékok mindazt tartalmazzák, aminek a felhasználásával jó egészségben töltött, hosszú életet élhetünk. Rágáskor, amikor összetörjük a növények sejtfalait, a táplálékenzimek – a sejtekből felszabadulva – belefognak az adott növény megemésztésébe. Ideális esetben, ha ilyen alapanyagokkal látjuk el a szervezetünket, az emésztőnedveket termelő szerveinknek alig akad dolguk. Ráadásul az élő növényekben lévő enzim-alapanyagokkal el tudjuk látni a szervezetünket, hogy az egyéb területeken megkopott enzimeket újraépítse.
Rajtunk áll, hogy gyorsítjuk vagy lassítjuk az öregedést
Az emésztőenzimek végzik el ételeink megemésztését, és minél kevesebb táplálékenzimet fogyasztunk, annál többet vagyunk kénytelenek belőlük előállítani. Ez nagyon megterheli az emésztőnedveket gyártó mirigyeinket, például a hasnyálmirigyünket.
A dr. Howell által anyagcsere-enzimeknek nevezett rész pedig a szervezetünk összes, nem emésztéssel kapcsolatos funkciójában szereplő enzimeket jelenti.
Sajnos, ha táplálékenzimeket nem fogyasztunk, az emésztőenzimek termelésének biztosítása végett a szervezet kénytelen testünk működtetésétől elvonni a test- vagy más néven anyagcsere-enzimeket. Ezáltal gyengülnek a testi működéseink, felgyorsul az öregedés folyamata és a degeneratív betegségek kialakulása.
A nem gyógyszerorientált orvosi kutatások évek óta állítják, hogy csaknem minden betegség és az idő előtti öregedési folyamat a test enzimhiányának tudható be.
Az enzimek hőérzékenyek; mi viszont főzéssel, melegítéssel, párolással, sütéssel, netán mikrohullámmal megöljük őket… Manapság az emberek többsége hőkezelt és feldolgozott ételt fogyaszt.
Számos vizsgálat igazolja, hogy bolygónk lakosságának 60-80%-a létfontosságú tápanyagok és enzimek hiányában szenved. Ennek első jelei: fáradtság, összpontosítási nehézségek, gyakori hajlam a fertőzésekre, bőrproblémák, emésztési zavarok stb. Ez az arány Magyarországon még rosszabb.
Mi lehet a megoldás?
(folytatáshoz kattintson az alábbi linkre)
Continue Reading
