Rendszeresen vagy szükség szerint használjuk-e az Energy készítményeket?

A táplálék kiegészítők, a gyógynövények vagy teák felhasználási javaslataiban gyakran különböző tanácsokat olvashatunk: használjuk a készítményt rendszeresen, étkezés előtt, étkezés után, szükség szerint…

Talán érdemes elgondolkodni, hogy ezzel kapcsolatban hol is van az igazság. A kérdés valóban nagyon izgalmas, ugyanis, ahogy az már lenni szokott, egy kicsit mindenkinek igaza van. Nézzük most meg a különböző felhasználási módok “foga fehérjét”.

Szervezetünk szükséglete a kínai kozmológia azon alapfeltételezéséből indul ki, miszerint a földi élethez kapott testünk ideális eszköz ahhoz, hogy a kijelölt utunkon megszerezzük a szükséges tapasztalatokat. Amennyiben pedig testünk ideális, képes az önmegújításra. Ebből a gondolatból indul ki elődeink szólása: “hallgasd a test beszédét”. A test szavára leginkább a gyerekek hallgatnak. Amíg mi felnőttek olykor még a leghangosabb kiáltást sem halljuk meg, addig a gyerekek testük kívánalmai szerint élnek. Elalszanak, ha a test erre parancsot ad, és teljesen mindegy nekik, hogy ez helyénvaló viselkedés-e vagy sem. Akkor kérnek enni vagy inni, amikor annak itt az ideje. Szinte már meglep minket, milyen precízen tesznek eleget testük kéréseinek, vagy a kínai orvostudomány definíciójával kifejezve, milyen szépen harmonizálják saját szervezetüket.pentagram

A harmonizáló képesség a gyerekek esetében sokkal kiterjedtebb ennél. A gyerek nem megy oda olyan személyhez, aki energetikailag rosszul hat rá, elutasítja az olyan ruhákat, amelyek megbolygatnák a harmóniáját, az őt körülvevő világot is gyakran a saját Énjéhez igazítja. Mi felnőttek ezzel szemben hajlamosak vagyunk a KELL szó értelme szerint élni, és fejvesztve átsiklunk szükségleteinken. Akkor alszunk, amikor úgy jön ki a lépés, étkezni két találkozó között is képesek vagyunk, öltözékünket a divat határozza meg, és olyan emberekkel találkozgatunk, akik anyagi boldogulásunk szempontjából fontosak.

Szervezetünkre a néma szenvedő szemlélő szerepét osztottuk. Testünk ideális, ezért rendszerint viszonylag rendesen viseltetik irányunkban. Azonban nála is érvényes, hogy “egyszer biztosan betelik a pohár”. Egy napon testünk fellázad, mi pedig rettenetesen csodálkozunk: “mi történt? Hiszen ez idáig minden a legnagyobb rendben volt, most pedig egyszer csak, hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül…”. Az hogy testünk kért, kiabált, könyörgött, ez valószínűleg eszünkbe sem jut. És gyakran előfordul, hogy még ilyenkor sem gondolkodunk el, és a két szélső út valamelyikét választjuk. Teljes mértékben megadjuk magunkat a testnek, és attól fogva csak siránkozó fájdalommal teli, panaszkodó problémagócok leszünk, vagy még ezúttal sem tesszük lehetővé a szervezetünkkel való kommunikációt. Még ezúttal is háttérbe szorítjuk a szükségleteit, és megpróbáljuk még néhány napig, hétig, esetleg hónapig “lerágni róla, amit lehet”. Az első út azonnal “véget vet” életünknek, mert a nyafogás és a kényeskedés biztosan nem tartozott az életcéljaink közé. A másik út valamivel hosszabb ugyan, de biztosak lehetünk benne, hogy ugyanaz a vége, a test előbb vagy utóbb teljesen tönkremegy.

Legalább elméletileg azonban biztosan mindenki szívesen választaná a középutat, azt az utat, amely igyekszik megtalálni a kompromisszumot a nyugati civilizált világ értelmetlen elvárási és a túlélésért küzdő test kívánalmai között. Ezt a középutat hívjuk életmódnak, és azoknak a szokásoknak az összességét értjük alatta, amelyek megkönnyítik a mindennapi életünket. Ezekhez a szokásokhoz tartozik elődeink tapasztalataiból kiinduló, hagyományokon alapuló tanácsok elfogadása is.

Álljunk meg egy pillanatra ama tapasztalatnál, amely szerint a hétköznapi táplálkozásunkat ki kell egészítenünk a gyógynövények fogyasztásával. Igaz ugyan, hogy az éhségérzetünket egy sima vajas kenyérrel is csillapíthatjuk, de ha egy kicsi snidlinget is szórunk rá, azt biztosan meghálálja a szemünk és a gyomrunk is. És ekkor lassan, de biztosan eljutunk a testtel folytatott párbeszédhez.

Ma már legalább néha igyekszünk olyan táplálékot adni testünknek, amely neki is tetszik, és talán el is gondolkodunk szervezetünk szükségletein. Arra gondolunk, hogy ebben vagy abban az időszakban jót tehetne egy kis gyógynövény, gyógytea vagy táplálék kiegészítő. És ebben a pillanatban térünk át a mikor kérdésére, azaz, hogy mikor adjunk testünknek jótevő természetes készítményeket. Rendszeresen, vagy amikor a szervezet szól, hogy szüksége van rá? A válasz nem egyszerű. A rendszeresség ebben az esetben azt jelenti, hogy mindig reggel és este. Minél korábban juttatjuk szervezetünkbe a gyógynövényeket, annál alapvetőbb döntéseket indítanak el a testünkben. Rögtön ébredés után elfogyasztott gyógynövények utasításait a testünk halálosan komolyan veszi, és egész nap az ő intelmeik szerint fog működni. A Korolennel sugárzóvá tesszük a lelket, a Regalennel kiszellőztetjük a poros, koszos sarkokat, a Renollal utasítást adunk: “nyughass hormon!”. És így tovább. Az alvás előtti információk lehetővé teszik a test számára, hogy kihasználja azokat az energiákat, amelyek a tudat nélküli állapotunk ideje alatt törnek elő. Ezek az energiák pedig alapvető fontossággal bírnak a szervezet megújhodásakor. A test megújhodását tehát azok a gyógynövények irányítják, amelyeket alvás előtt “megkértünk erre”.

A kettő között van azonban a hosszú nap, amikor is eldönthetjük, hogy a rendszeres vagy az alkalomszerű használat mellett döntünk-e.

A rendszeresség rendkívül fontos például a fokhagyma esetében. Amennyiben a fokhagymát a tisztító kúra kedvéért fogyasztjuk, a hagyma tiszta fémje kifejezetten kéri a rendszerességet (a FÉM a hagyományos kínai kozmológia öt eleme közül az egyik). A többi gyógynövény nem ilyen szigorú.

Abból kiindulva, amit mondtunk, hogy minél jobban kínozzunk testünket az értelmetlen cselekedettekkel és szükségletei ki nem elégítésével, annál nagyobb jót teszünk vele, ha legalább néha meghallgatjuk, azaz ha legalább olyankor fogyasztunk gyógynövényeket, amikor azt a testünk kéri. Kivétel nélkül mindenkinek tanácsolhatom ezt a VIRONALNÁL, amikor nem érezzük jól magunkat, és igen gyakran a KOROLENNÉL is, amikor lelki gondjaink vannak. Egyszerűen megadjuk testünknek azt, amit kér, és akkor, amikor kéri.

A rendszerességgel éppen ellenkezőleg, azt közöljük testünkkel, hogy mi mit kérünk.

Tehát végül sikerült eljutnunk a probléma magjához. A test kívánalmainak eleget tenni annyit tesz, hogy mi eleget teszünk a kérésének akkor, amikor azt valóban óhajtja. A rendszeres használat ezzel szemben olyan tevékenységre kötelezi a szervezetet, amelynek célja a mi elgondolásunk, a mi tudatunk szerinti harmonizáció megteremtése. A test szükségleteinek kielégítése azonnali harmonizációhoz, a rendszeres használat hosszantartó harmóniához vezet. Amennyiben tudjuk, hogy a probléma valóban súlyos, természetesen a hosszútávú alkalmazást választjuk, és akkor minden valószínűség szerint a rendszeres használat mellett döntünk. Én azonban, még ezekben az esetekben gyakran a két út kombinálását javaslom. Eleinte használjuk ki a testtel folytatott kommunikáció adta lehetőségeket, és az adagolást a szervezet kívánalmai szerint állítsuk be, majd egy vagy két hét elteltével térjünk át a javasolt adag naponta háromszori szedésére. Tapasztalatból tudom, hogy ez gyakran így is történik, habár eredetileg nem ez volt a cél. Testünk egyszerűen jelzi nekünk, hogy a reggel, a dél és az este a számára megfelelő idő.

Eva Joachimová

Comments are closed.

Miért jó a hírlevél?

Mert nem marad le semmiről
Mert mindig tudja az akciókat
Mert nem felejti el a rendezvényeket
Mert érdekes
Mert csak

Hírlevél
Oldal ajánló
Ajánld az oldalt ismerőseidnek. Ird be az e-mail címét.

E-mail:

Galéria
artrin_mydlo
Aktuális rendezvények
2019. május
h K s c p s v
« ápr    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031